Nemzeti Összefogás Platform

"Dante Alighieri (Firenze, 1265-1321) "áldottnak", "boldognak" látta és hirdette Magyarországot az 1300-as évek elején, pedig már akkor elkezdődött a magyarság máig tartó, egyre súlyosbodó tragédiája.

Dante az "Isteni színjáték" írásakor az " Oh áldott, boldog Magyarország!" felkiáltást Károly Róbert királyságának kezdetén írhatta le, vagyis akkor, amikor már kihalt az Árpád-ház és elkezdődtek a ránk annyira jellemző belviszályok, a nemzetpusztító testvérháborúk. (Dante: Isteni színjáték, Paradicsom, 19. ének, A sas szavai)

Mégis, miért láthatta akkor Dante "áldottnak", "boldognak" Magyarországot?

Ez a kérdés nyilvánvalóan megválaszolatlan maradt és marad örökké.

De miért került ez az idézet ennek az ajánlásnak a címébe?

Csak nem akarja a szerző éppen most, amikor a tragédiaáradat a nemzethalál vízióját, mint elborzasztó valóságot vetíti elénk, "áldottnak", "boldognak" látni, láttatni Magyarországot?

A tények ismeretében ez valóban képtelennek látszik, s mégis igaz! Valóban azért került a Dante idézet ennek az ajánlásnak a címébe, mert a szerző éppen most, a nemzeti tragédiasorozatunk legmélyebb pontján eszmélt rá, hogy Dante felismerése ma is, és remélhetőleg a jövőben is igaz.

A szembetűnő ellentmondást azonban nyilvánvalóan fel kell oldani, mert csak így remélhető, hogy az életet választó, a nemzet jövőjéért aggódó összes magyar ember eljut erre a felismerésre. "